Lipták Béla: PAKS ÉS A MAGYAR JÖVŐ

*Megjegyzésem: Az alábbi cikk a tavaszi parlamenti választáskor már több, mint 4 éves lesz. A kettős állampolgárságú Lipták Bélának a félelmei a paksi atomerőmű-beruházással kapcsolatban nem teljesen alaptalanok. 2014. januárja óta pedig minden bizonnyal még több új információ birtokába juthatott. (… persze, csak abból, amit  az Orbán-kormány nem titkosított...) Vajon mindezek ismeretében 2018. tavaszán majd melyik párt képviselő-jelöltjeire adja majd a voksát? *B.Kiss-Tóth László

     
Lipták BélaVáratlanul két levelet kaptam, Paks környéki helységekből érkeztek a levelek, olyan személyektől jöttek akik tudták, hogy én az elmúlt két évet az atom balesetek tanulmányozásával töltöttem, hogy a megtudottakról könyvet írtam és hogy abban részletesen analizáltam az orosz, VVER típusú atomreaktorok, tehát a Paksi Erőmű bővítésére tervezett reaktorok biztonságosságát. Azt kérték a levelek, hogy a bősi erőmű bővítésével kapcsolatos véleményük formálásában segítsem ki őket. Ezért, amit itt, az alábbiakban olvashatnak az valójában válasz erre a két levélre.
Bemutatkozásul annyit, hogy az automatika és az ipar biztonságának vagyok szakembere, több évtized ipari tapasztalatának összegyűjtése után tanácsadóként dolgozom és ugyan tanítok is meg két tucat műszaki könyvet is írtam (az elsőt Teller Ede bácsi előszavával), azért ma is osztom azt a viccelődő véleményt, hogy „aki tudja, az csinálja, aki nem tudja az tanítja és aki tanítani sem tud, az könyvet ír róla”. Másszóval én nem a könyveim, hanem az ipari tapasztalatom miatt gondolom, hogy véleményem megbízható.
Magamról még annyit, hogy ugyan kettős állampolgár vagyok (még három unokám is az), valójában nem a hazai politika érdekel, hanem a magyar jövő. Annyit tudok az otthoni politikáról, hogy áprilisban se a jobb, se a baloldalt nem fogom támogatni, hanem a FIDESZ-re szavazok. Nem ide való téma ez, nem is említettem volna, ha nem állana fent a lehetősége annak, hogy egyesek politikai indíttatásúnak gondolják írásomat. Nem az! Egy hazája jövőjével törődő és tapasztalt műszaki ember írását olvassák.
Írásomban először az atomenergia iparágnak általános helyzetéről fogok írni, majd rátérek Paks kérdésére és azt követően írok pár sort majd a kívánatos hosszabb távú magyar energia stratégiáról.
The Next Fukushima

Atom Erőművek Világszerte

Talán azzal kezdeném, hogy valójában a nukleáris reaktorokban egy nagyon egyszerű folyamat megy végbe, összesen annyi, hogy vizet forralunk. Két olyan vonása van ennek a víz forralásnak, mely veszélyessé teszi az iparágat: az egyik az, hogy hűtés nélkül megolvad bennük a radioaktív üzemanyag, a másik az, hogy az olvadás következtében keletkező gázok felrobbanhatnak és a széljárástól függően, nagy vagy kisebb területen, veszélyes (rákot okozó) radioaktív anyagokat teríthetnek a környező  tájra.
Jelenleg a világban 438 atom reaktor működik (átlag életkoruk 29 év. Legtöbbjük 30 éves élettartamra volt tervezve, de 138 kora már a 40-hez közeledik és 24 meghaladta azt. Jelenleg 63-mat építenek, míg elöregedésük miatt 138-at állítottak le, de a leszerelés magas ára miatt (nagyjából annyi, mint a megépítés), egyenlőre csak 17 van teljesen „leszerelve”. Az atomerőművek jelenleg a világ energia igényének 5%-át, villany szükségletének 13.5%-át biztosítják.
Hosszabb távon Németország, Svájc és bizonyos fokig Japán is elkötelezték magukat az atomerőművek teljes felszámolására. Ausztria egyáltalán nem engedi, hogy földjén ilyen erőmű épüljön és ezért (Paks közelsége miatt) lehet, hogy tiltakozni fog.
Az atomenergia használata mellett az élen Franciaország (75%) és Szlovákia (54%) állanak. Magyarország villanyszolgáltatásának jelenleg kb. 46%-át adja Paks 4 reaktora. Az emberiség ezidáig  $3-$4 trilliót költött atomerőművek építésére, s kb. ugyanennyibe kerül majd azok biztonságos leszerelése és az üzemanyag biztonságos elraktározása. Ezen összegek méretének érzékeltetésére megjegyzem, hogy a világ GDP-je kb. $70, az Egyesült Államoké $16 és Magyarországé kb. $0.14 trillió.
Az Atom Erőművekkel kapcsolatos gondok

Rákos betegségek: Érdekes módon az köztudomású, hogy az atmoszféra széndioxid tartalma az elmúlt évszázadban a kétszeresére emelkedett és ez okozza a föld felmelegedését. Ugyanakkor azt, hogy a föld felszínén a rádióaktivitás szintén kétszeresére emelkedett, azt már kevesebben tudják és ugyanígy azt sem, hogy egyes tudományos felmérések szerint a chernobyl-i baleset egy millióval emelte meg a térségbe a rák okozta elhalálozást.

Baleset: Zónaolvadás (meltdown) esetén a megolvadt üzemanyag rudak hidrogén robbanást eredményeznek, mely szétrombolja az épületet és így nagy mennyiségű radioaktív anyag kerül kibocsájtásra.

Potenciáli fegyverforrás: Az atomerőművek 2%-tól 4%-ra koncentrált üzemanyag rudakat használnak, míg az atomfegyverek ~10%-osat, de a koncentrálási folyamat ugyanazzal az eljárással, nagysebességű centrifugálással történik.

Erőművek kora: A ma üzemelő erőművek nagy hányada elöregedettek, elavult, gyakran még kézi szabályzó rendszerrel működik.

Terrorizmus: Fent áll úgy a belső, mint a külső támadások lehetősége. Belső azért, mert a kezelőknek gyakran módjában áll (akarattal vagy tévedésből) balesetet okozni. Külső támadásoknak azért, mert a legtöbb szabályzó berendezés elérhető és megfertőzhető a cybervírusokkal, mint történt az Iránban.

Atomszenny: Az elhasznált, de még évszázadokig radioaktív üzemanyagrudak és egyéb radioaktív hulladékok elhelyezése teljesen megoldatlan. Nincs a világon egyetlen végleges raktározó hely és az átmenetiek pedig már túlterheltek. (Pakson például a 2003-as baleset az átmenti raktározás helyén történt).

Paks

Mint tudjuk, Magyarország a már így is elöregedett Paksi erőmű élettartamát, – politikusok döntése alapján – 20 évvel meghosszabbították és a kormány, hatalmas befektetéssel, orosz reaktorokkal, bővíteni szándékozik azt. Az alábbi táblázatban összefoglaltam az erre vonatkozó  fontosabb adatokat, – feltételezve, de meg nem engedve -, hogy az orosz állítás igaz és a beépítendő új reaktorok életkora nem 30, hanem 60 év lesz. Az adatok a következők:

Reaktor
Típus
Kapacitás
Építkezés Kezdete
Beindítás
 Élettartam Lejárása
Leállítás Tervezett Éve

PAKS-1
VVER-440/V213
475 MWe
1974
1982
2012
2032
PAKS-2
VVER-440/V213
475 MWe
1974
1984
2014
2034
PAKS-3
VVER-440/V213
475 MWe
1979
1986
2016
2036
PAKS-4
VVER-440/V213
475 MWe
1979
1987
2017
2037
PAKS-5
VVER-1200
1114 MWe
2015 (tervezett)
2023 (tervezett)
2083
2883
PAKS-6
VVER-1200
1114 MWe
2015 (tervezett)
2023 (tervezett)
2083
2083
Mint láthatjuk, ezek az egységek mind az orosz (illetve korábban szovjet) VVER típusú erőművek variánsai. Az alábbi rajz mutatja a paksi erőmű főbb elemeit:
paksi erőmő főbb elemei

Paks biztonságossága

Itt csak azokat a veszélyeket sorolom fel, melyeket  az atomerőművek általános vonásai között még nem említettem, mert azok kizárólag Paksra vonatkoznak. Ezek a következők:
Villany nélkül nincs hűtése: 

Talán a legnagyobb veszélyforrás az, hogy az erőmű “villanyra elhivatott”, mondom ezt annak ellenére, hogy az üzemeltetők ezt vitatják, amire visszatérek. Ez azt jelenti, hogy ha megszakad a külső áramszolgáltatás és azzal egy időben a belső (akkumulátor és dízel generátor) berendezések sem működnek, akkor leáll a reaktorok hűtése és bekövetkezik az olvadási robbanás (meltdown). Tehát az erőmű nem rendelkezik “villany nélküli” hűtéssel, nincs ellátva sem emelt víztartályokkal, melyeken a szelepeket hőtágulás nyitná, hogy így a víz automatikusan (tehát kizárólag a gravitáció hatására) lehűtse a felforrósodott reaktorokat. Pakson a szivattyúk villannyal működnek, nem szereltek be gőzturbinával hajtott szivattyúkat, pedig a gőz még a “meltdown” (zónaolvadás) idején is nagy mennyiségben áll rendelkezésre.
A paksi üzemeltetők szerint a fenti aggodalmamat már kiküszöbölték három eszközzel:
1.     Gravitációs vízforrással. Ezzel egyrészt az a baj, hogy túl kicsi, másrészt hogy a gravitációval szállított víz folyásának elindításához, a szelepek nyitásához, külső energiát használnak, amely vagy van vagy nincs, tehát szabotázs stb. esetében leállítható. Másszóval NEM a leállíthatatlan és automatikus energia forrásra alapozzák a gravitációs folyás nyitását, mint a hőtágulásra..
2.     Kiegészítő áramforrásokra hivatkoznak, ami azért nevetséges (elnézést az erős kifejezésért, de az), mert az az elleni védekezésről van szó, amikor áramforrás NINCS!
Elöregedés:
Erről már szóltam, de itt még megemlítem, hogy Paks az átlagnál is veszélyesebb helyzetben van, ugyanis az egyéb reaktorokat 30 vagy 40 év működés után leállítják, addig Paks régi egységeit 50, új egységeit 60 évig tervezik működtetni. (Ki kívánna egy 60 éves gépkocsival közlekedni?)
Automatikus biztonsági berendezések

A paksi erőmű irányítása csak részben automatizált és ezért lehetséges a biztonsági berendezések kikapcsolása és így a belső szabotázs is és a külső vírus-támadás is, melynek révén cyber-terorristák képesek megtámadni az irányító rendszert. A józan ész azt diktálja, hogy ami megtörténhet, az előbb-utóbb mg is történik. Persze a paksi atomerőmű vezetői erre azt válaszolják, hogy a tervezés eleget tesz a törvény-rendeleteknek, az illetékes bizottságok elvárásainak. (Sajnos az is igaz, hogy a teve olyan ló, melyet bizottság tervezett). Más szóval, a józan ész követelményeinek nem tesz eleget!
Mit követelne a józan ész? Elsősorban azt, hogy senki és semmi meg ne akadályozhassa a felforrósodott reaktor hűtésének a automatikus beindulását, függetlenül attól, hogy a kezelő elaludt-e, szabotálási szándékai vannak, vagy hogy netán vírus érkezett a szabályzó rendszerbe. Más szóval az ad biztonságot, ha a reaktor falának hőmérséklete úgy indítja be az azonnali hűtést, hogy azt senki és semmi megakadályozni nem tudja.

Radioaktív hulladék:

A paksi erőmű az atomszenny raktározásában is eleget tesz a különböző bizottságok előírásainak, csak éppen a józan észnek nem! Elvégre jól tudjuk, hogy az egész világon sehol sincs, az évszázadokig radioaktív hulladékok számára végleges raktározási berendezés. Így nevetséges azt állítani, hogy Magyarországon megkezdődött “megoldás kialakításának az előkészítése”. Mit is jelent ez a “nesze semmi fogd meg jól” fogalmazás?  Azt jelenti, hogy az oroszok megígérték úgy az üzemanyag szállítását, mint az atomszenny elszállítását és raktározását. Persze itt a hangsúly a “megígértéken” van. Elvégre mi lesz akkor, ha meggondolják magukat?
Az illetékesek azt állítják, hogy a kiégett fűtő elemek “nem minősülnek hulladéknak” és elraktározásuk 50 évre “megoldott”. Jó lenne tudni, hogy miért nem “minősülnek”, amikor 2003-ast paksi balesetet, mely a 2-es reaktornak egy éven keresztüli leállítását eredményezte és (általam ismeretlen mennységű) radioaktív anyagot bocsájtott a levegőbe. ( A 2003-as paksi balesetet 4-es sínvonalúnak, a 2009-est 2-es és a fukushimai balesetet 7-es szintűnek minősítették az illetékesek).
Az is vitatható, hogy a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok Bátaapátin való raktározása végleges megoldást jelent-e? Ki mondja meg, hogy “végleges-e”? Azt is valami bizottság dönti el, vagy talán abba a bátaapátiaknak is van beleszólása”?

Pakson nincs konténer, nincs nitrogén és a hidrogén fejlődés elleni védekezés kipróbálatlan:

Ez azt jelenti, hogy a reaktort nem veszi körül egy konténer, hanem az nyitottan áll az épületben. Ezzel szemben (szerintem) a biztonságos tervezés az, amikor a reaktort egy konténer veszi körül és a kettő közötti térségben (a reaktor és a konténer között) nitrogénnel van. Ezzel a megoldással, hidrogén szivárgás esetén sem történhet robbanás a konténeren belül, mert nincs oxigén ami táplálja azt. Ezzel szemben, a VVER típusú erőművek esetén a szivárgó hidrogén egyenesen a levegővel töltött épületbe kerül, s így egyetlen szikra robbanást okozhat.
Az üzemeltetőknek azt az állítását is kétség bevonom, mely szerint, ha be is indul a hidrogén termelés, azt platina katalizátorokkal vízzé képesek oxidálni. Ez az eljárás labortóriumi szinten és nagy turbulencia estén ugyan működik, de egyrészt erőműi skálán nincs kipróbálva, másrészt, amikor a reaktor fenekének fala már átolvadt és az olvadt üzemanyag rudak és a Zirkónium együtt ott “tócsában” fekszenek, akkor haszontalan.
Grafit moderátor:

Míg világszerte a legtöbb reaktorban vagy víz vagy nehéz víz a moderátor, addig a VVER típusú orosz reaktorokban grafit. Ennek az az oka, hogy így olcsóbb az üzemanyag, elég az urániumot 2%-ra koncentrálni, míg a másik esetben 4% szükséges és a koncentrálás (centrifugálás) drága. A grafit moderátor hátránya, hogy tűz esetén meggyullad és táplálja a tüzet, míg ha víz a moderátor, az oltja azt.
Szűrés:
A jól tervezett erőművek felkészültek arra, hogy az üzemanyag cellák (uránium rudak) megolvadnak, az épületben a gőz és hidrogén nyomása megemelkedik és ezért, ha azt akarjuk, hogy az épület ne dőljön össze, ezt a felgyűlt nyomást ki kell engedni. Ezt a “kiengedést” a paksi VVER rendszer is biztosítja, a baj csak az, hogy szűrés nélkül teszi azt és így nem csak a gáz, de a radioaktív szilárd anyagokat is kiengedik.
Költségek:

Megjegyzem, hogy nem vagyok közgazdász és megjegyzem azt is, hogy kevés adat áll rendelkezésemre. Így például tudom, hogy mennyi a magyar GDP és azt is tudom, hogy annak hány százaléka a költségvetési deficit (2.9%), illetve, hogy  GDP arányában mekkora a nemzeti tartozás (~80%), de nem tudom, hogy mekkora maga a költségvetés, hány százalék megy abból kölcsön törlesztésre és hány százalék kamatokra. Azt sem tudom, hogy az oroszok hány százalékra adják a 30 éves kölcsönt. Így tehát az alábbi táblázatban felsorolt számok is valószínűleg hibásak, de én bizony nem tudom, hogy mekkorák a hibák és azt sem tudom, hogy nagyobb vagy kisebb a befektetés annál amit én itt kiszámoltam? Nos tehát a feltételezett adatok:
Az oroszok állítása szerint a beruházás 10-15 billió Euróba ($13.5-$20 $ billió dollárba) fog kerülni Magyarországnak. Ennek 20%-át zsebből fizeti majd az ország, 80%-át pedig orosz hitelből. A hitel visszafizetése, 2023-al kezdődően, 30 éven keresztül történik. Feltételezve, – de meg nem engedve -, hogy a költség nem fogja meghaladni a fenti becslést (általában nemcsak, hogy meghaladja, de eléri annak kétszeresét is), nézzük meg, hogy mit is jelentenek ezek a számok?
Tételek
A tételek $ milliárdban
1) zsebből fizetendő összeg
2.7 – 4.0 $md
2) 30 éves kölcsön
10.8 – 16.0 $md
3) Évi kamat 5%-kal számolva
0.54 – 0.8 $md
4) 30 évi kamat, ha közben nincs törlesztés
16.2 – 24.0 $md
4) magyar GDP
136.0 $md
5) magyar deficit 2.9%-kal számolva
3.9 $md
Az, hogy teljességében mekkora Paks bővítésének költsége, az függ az építési költség túlfutásától, a kamatlábtól és a törlesztés időtartamától. Feltételezve, hogy túlfutás nem lesz (optimista feltételezés) és hogy az üzemanyag és az atomszenny elszállításának árai vagy nulla, mert vagy benne van a szerződésben, vagy a fogyasztókat terhelik, én ezeket nullának tekintettem, ami lehet, hogy optimista feltételezés. Feltételeztem azt is, hogy az ország csak a 30 év leteltekor képes visszafizetni a tartozást és addig csak  a kamatokat fizeti, ami viszont pesszimista feltételezés. Szóval ha a fenti feltételezések helyesek lennének, úgy a bővítés összköltsége 32.4 $md és 44 $md közöttire becsülhető. Ez az összeg egyenlő a 2014 év állami deficit tízszeresével.
Ki fogja ezt kifizetni?

Természetesen ezt a kölcsönre épült hatalmas berendezést is a gyerekeink és unokáink fogják kifizetni! És mit kapnak ők ennek ellenében, 2053-ban (ha addig fel nem robbantak a reaktorok)? Kapnak 4 darab lezárt reaktort, melyek teljes leszerelése kb. annyiba kerül, mint építésük került . Kapnak két elöregedett, de talán még pár évig működő erőművet, melyhez lehet, hogy az oroszok már nem adnak, vagy nem tudnak adni üzemanyagot (mert elfogyott az urán) és kapnak egy országot, mely elvesztegetett egy generációnyi időt a végleges megoldásra. Olyan időt, mely alatt áttérhetett volna a biztonságos, tiszta, kimeríthetetlen és ingyenes energiaforrások használatára, hogy készen álljon a korra, amikor már a tenger alatt sem, Alaszkában sem, és a palában sem maradt több olaj vagy gáz.

Mi lenne a helyes megegyezés?

Megjegyzem még, hogy nagyon helyeselném, ha egy átdolgozott megegyezés is tartalmazná az orosz gázvezetéknek Magyarországon való áthaladását és azt, hogy nálunk történjen az európai országokba való továbbszállítás elosztása. Ez kívánatos is lenne és nem is eredményezné a nyugati hatalmak helytelenítését, míg a mostani reaktor-vásárlásnak a szabad versenyt kizáró eljárása, bizony máris eredményezte azt, nem is beszélve Ausztria álláspontjáról, mely állam sehol nem engedélyez atomerőművet, s nem kíván közeleső más országban sem.
Persze arra is szükség lenne, hogy az újratárgyalás után, a megegyezés minden részletét nyilvánosságra hozzák, hogy így, a magamfajta embernek ne kelljen találgatnia, hanem pontosan tudnánk, hogy mibe vág bele az ország?
Végül megemlítem, hogy az viszont hasznos lenne, ha Magyarországon születne meg a világ első víz alatti atomerőművének prototípusa. Ez a prototípus lehetne kicsi, olcsó és persze abszolút biztonságos, mert csak gravitációt igényli, illetve használja fel a leállítása. Az EU biztosan  finanszírozná ennek Pakson való megépítését és a magyar műszakiak, illetve a kitűnő paksi szakemberek segítségével gyorsan meg is épülne. Így Magyarországé lenne úgy a világszabadalom, mint az azzal járó anyagiak birtokosa.
Tudom, hogy sokan elcsodálkoznak azon, hogy egy, a „zöld energiára elkötelezett ember” hogyan javasolhat bármilyen atomerőművet, de az az igazság, hogy a legjobb esetben is, legalább egy generációba fog tartani, amíg az emberiség 100%-ban átáll a kimeríthetetlen, tiszta és ingyenes zöld energia használatára és ezen időtartam alatt is kell olyan energia, ami ugyan kimeríthető, de a víz alatti építése miatt legalább biztonságos.
Magyarország Legyen a Zöld Energia Úttörője

Most áttérek arra, hogy a Paksra befektetendő hatalmas összeg kis hányadából, miként kellene biztosítani, hogy Magyarország ne csak áttérjen az ingyenes és kimeríthetetlen zöld energiaforrások használatára, de élére álljon ennek az új technológiának a kifejlesztésének. Erről a témáról is könyvet írtam „Post-Oil Energy Technology” címmel:
Post-Oil Energy Technology

Gondoljuk meg, hogy a 20. század nagy találmányai, a számítógép (Neumann), az atomreaktor (Szilárd), a holográf (Gábor), a chip (Gróf = Grove) és folytathatnám, mind magyar találmányok, de hazánknak azokból haszna nem származott, nem nálunk teremtettek munkaalkalmakat és jólétet, nem nálunk hozták létre a „Szilikon Völgyeket”. Nos, most itt az alkalom, hogy ez ne ismétlődjön meg, hogy a 21. században élére álljunk az zöld technológiák kifejlesztésének, hazai legyártásának és nemzetközi szabadalmaztatásának. Nem kell ehhez más, mint a jövővővel törődő olyan államférfiak, mint volt Széchenyi vagy Baross Gábor és kell a Pakson tervezett befektetésnek egy kis hányada..
Nézzük tehát a lehetőségeket:
§  Geotermális energia: Magyarország hatalmas geotermális energia készlettel rendelkezik. Ennek kihasználása olcsó, energia termelése tiszta, üzemanyaga ingyenes és kimeríthetetlen. Ezért állami és EU támogatással azonnal meg kellene indítani a standardizált egységek tömeggyártását.
§   
§  Szén-negatív erőművek: Szintén állami és EU támogatással és azonnal meg kellene tervezni a biomasszát égető (mező és erdőgazdasági termékeket) erőművek prototípusát, szabadalmaztatni azt és megindítani a tömeggyártást..
§   
§  Napenergia-gyűjtő tetőcserepek: Szintén állami és EU támogatással kellene kifejleszteni a napenergia-gyűjtő cserepek tömeggyártását és világszabadalmat szerezni arra.
§   
§  Grafit akkumulátor: Azonnal el kellene indítani az autóipar jövőjét jelentő olcsó és könnyű, grafittal működő akkumulátorok kifejlesztését, prototípusainak legyártását és erre a világszabadalom megszerzését.
§   
§  Methanol: Az egyik szénnel működő erőműbe azonnal be kellene szerelni Oláh György találmányát (mely találmányára Nobel díjat kapott), mely a helyett, hogy a széndioxidot az erőmű kéményen kiengedné, hidrogén hozzáadásával methanolt termel abból.
§   
§  Szállítható és raktározható napenergia: Mivel például a Szahara területének 3%-a elegendő az egész emberiség teljes energia szükségletének a biztosítására, kooperációra kellene lépni egy ritkán lakott és mélytengeri kikötővel rendelkező afrikai állammal (például Tuniziával vagy Namíbiával) és megépíteni a napenergiát cseppfolyós hidrogén formájában (úgy, mint ma az LNG-t) raktározhatóvá és szállíthatóvá tevő erőmű prototípusát.
§   
§  Két-irányú üzemanyag cella: Az állam, a hosszabb távú céljai közé vehetné a „grid nélküli”, energia ellátást szolgáló két-irányú üzemanyag cella kifejlesztését. Mint az alábbi ábra mutatja, ez a cella nappal a tetőn gyűjtött napenergia feleslegből (az ábrán a kékkel rajzolt működés) termelt árammal, elektrolízis útján hidrogént termel, míg éjjel vagy amikor szükséges, a másik irányban (piros) az elraktározott hidrogénből, az üzemanyag cella révén áramot.
§   
Két-irányú üzemanyag cella 

Utószó

A kor amiben élünk hasonlítható egy olyan jelképes helyzethez, mint amikor mondjuk egy hatalmas meteor rohanna a Föld felé és a tudósok pontosan tudnák, hogy hány évtized múlva csapódik az a Földbe, mi lesz a becsapódás rettenetes következménye és végül azt is tudják, hogy ha összefognánk, ha törődnénk az utánunk jövő generációk sorsával és ha minden erőnket bevetnénk, akkor képesek lennénk a meteort kitéríteni az útjából. Hát valami ilyesmi helyzetben van ma az emberiség. A különbség csak annyi, hogy nem egy meteor „becsapódása” okozhatja a véget, hanem a sarkokon ma még létező és a Föld melegedését olvadásával lassító, jéghegyek elolvadása.
Persze vannak akik úgy gondolják, hogy nem is jön „meteor”. Vannak akiknek az az érdeke, hogy ne a meteor elhárításával törődjünk, hanem az ő árujukat vásároljuk. Van aki szerint eddig is történt mindig valami, most is fog, tehát nem az ő dolga az ilyesmi, ő örül, ha ki tudja fizetni a fogorvos számlát. Vannak, akik ugyan hisznek a tudománynak, de azt mondják, hogy „ráérünk arra még”, messze van még az a meteor. Azán persze vannak a politikusok, akiket csak a választás kimenetele és a következő 4 év érdekel, akik jól tudják, hogy akkor kapnak sok szavazatot, ha rózsaszínűre festik a jövőt, ha csökkentik az adót, ha kölcsönöket vesznek fel és mindezzel a jövő generációkra hagyják nem csak a kölcsön megfizetését, de a szembenézést is azzal, hogy mi lesz amikor elfogyott az olaj és elolvadtak a jéghegyek?.
Ugyanakkor persze vannak az unokáik jövőjével törődő nagyapák is, olyanok akik hisznek a tudósoknak, akik tudják, hogy most kell lépni, most kell elkezdeni dolgozni a „meteor” eltérítésén és azt is tudják, hogy ha időben lépünk, akkor mindenki jól jár, mert a zöld energiára való áttérés hatalmas feladata egyben teljes új iparágakat fog teremteni és azok pedig hatalmas számú munkaalkalmat hoznak létre.
Én remélem, hogy a magyar nagyapák ebbe az utóbbi csoportba tartoznak, remélem hogy tisztán látják, hogy Pakssal „útkereszteződéshez” érkezett a magyar társadalom és remélem, hogy a helyes utat választják, szembenéznek a valós helyzettel és nem visszafelé indulnak el, hanem hozzájárulnak a 21. század nagy kihívásának megoldásához.
/Forrás: http://belaliptakpe.com/paks/paks-es-a-magyar-jovo-2/ 2014.01.24./*B.Kiss-Tóth László 2017.09.08.

Reklám

Korábbi bejegyzések

Portfolio.hu Online Gazdasági Újság

Híradó

HunHír.Hu