Világvége, szabotázs vagy menekültáradat? - gyorstalpaló a szerdai kvótaítélethez

Ha az elmúlt két évben nem nagyon olvasott újságokat, nem követte a híreket, de most megütötte a szemét, hogy szerdán ítélet várható a kvótaperben, akkor örülhet: összefoglaltuk, mi volt, és a fogalmi zűrzavarban is megpróbálunk rendet tenni.

Szerdán ítéletet hirdet az Európai Unió luxembourgi bírósága a kvótaperben. A pert 2015-ban Magyarország és Szlovákia indította azért, mert úgy látja, problémás módon hozta meg az EU Belügyminiszterek Tanácsa 2015 szeptemberében azt a határozatot, hogy a tagállamoknak át kell venniük Görögországtól és Olaszországtól 120 ezer védelemre szoruló menedékkérőt. Lázár János is úgy fogalmazott a legutóbbi Kormányinfón, egy jogalkotási mozzanatot támadott a per, amiben most ítéletet hoznak.
Persze a kormány, amióta megszületett a határozat, folyamatosan mást kommunikált. Arról beszélt, az EU nem változtahatja meg a magyar alkotmányos identitást, azaz nem változtathatja meg a magyar etnikai, népeségi viszonyokat - ez azért érdekes annak fényében, hogy 1294 embert kéne fokozatosan, két év alatt befogadnunk. A kormány erre nemzeti konzultációt, kampányhadjáratot épített. Ám a bíróságnak mérvadó véleményt jelentő főtanácsnoki vélemény, amely a tekintélyes Yves Bot tollából száramzott, mégsem a magyar és szlovák kormánynak, hanem az EU-nak adott igazat. A vélemény szerint a határozat jól láthatóan ideiglenes, a megfelelő keretek közt született meg, és eléri célját, mert enyhít a két ország migrációs nyomásán valamelyest. Magyarország mindezeket támadta és vitatta.
© 
A főtanácsnoki vélemény közreadásra után persze a kormány sorosozott, ahogy a csövön kifért, és azt ismételgette, politikai és nem jogi véleményt írt Bot. És Orbántól Völlner Pál IM-államtitkárig többször elhangzott: "Akárhogyan is alakul az eljárás, nem nyithatjuk meg kapuinkat az illegális migránsok előtt".
A Magyar Helsinki Bizottság sorvezetője megvilágítja az ügy kérdéses pontjait és fogalmait, ebből merítünk pár szempontot.
Ezt nem is kéne megtennünk, csupán az eljárást kéne lefolytatnunk (Lázár János is tagadta, hogy megtagadnánk a befogadás végrehajtását). Eritreai és szíriai menekültek érkeznének Magyarországra, ahol tényleg élhetetlenek a körülmények. Bár a kormány nemrég pénzt kért Brüsszeltől a kerítés építésének költségei fejében (amit az EU nem is akart megépíteni), a menekültek befogadására fejenként 2 millió forintnyi összeget adna az EU, enyivel járulna hozzá a költségeinkhez.
A lépés annak az uniós alapelv szolidaritásnak a megnyilvánulása lenne, amelyet most mi folyamatosan számonkérünk az EU-n. Orbán azt is mondta folyamatosan, hogy ez csak előkszítése lenne egy limit nélküli betelepítési folyamatnak, amit az Európai Bizottság később csempészne a jogszabályokba, így akarván szétzilálni a hagyományos európai társadalmi szövetket. Erre nem utal semmi. Az EU-s döntés amúgy többségi döntés, és ahogy mi is elfogadjuk a különböző alapokból az eurómilliárdokat, úgy a kevésbé kellemes feladatokból is ki kell venni a részünket. Más kérdés, hogy a leginkább a kormány által végletekig hiszterizált magyar társadalom, amelyben már az is pánikot tud kelteni, ha a Balaton partján elismert menekültek fekszenek le a szabadstrandon, hogy tudná kommunikálni, ha kénytelen lenne eleget tenni a határozatnak - arcvesztés nélkül.
© 
A Helsinki kitér arra a kormányzati érvre is, hogy ha el is vesztjük a pert, akkor sem ér az egész semmit, mert szeptember 26-án a határozat érvénye véget ér. De ez nem a befogadásra vonatkozik, hanem a menekültek érkezésére - az eddig érkezőket vennék figyelembe az elosztásnál, amely amúgy valóban döcögősen halad a tagállamokban.
Egy valamiben ért egyet a kormány és a Helsinki: a dublini rendszer megbukott. Ez arra lett kitalálva, hogy az EU arra ösztönözze a tagállamokat, emeljék egy szintre a menekültügyi ellátórendszereiket, hogy ne legyen értelme a tagállamok között vándorolni. Ezért egy menedékkérő kérelmét ott kell elbírálni, ahol beléptek az EU területére. Ez azonban igazságtalan a peremállamokkal szemben. Most pedig, azok a célállamok küszködnek (Németország, Ausztria, Svédország) leginkább, ahol magasabb a szociális ellátórendszer szintje, és ahová a menekültek leginkább igyekeznek. Ezeket a problémákat persze nem oldja meg a kvótarendszer, de ideiglenesen valamelyest enyhítene legalább két tagállam helyzetén.
hvg.hu

Reklám

Korábbi bejegyzések

Portfolio.hu Online Gazdasági Újság

Híradó

HunHír.Hu